2014. július 7., hétfő

Epilógus

Drága olvasóim!
Elérkeztünk az epilógus pillanatához is... Arra kérem minden kedves olvasómat, hogy ide a végére írjon nekem egy kommentet a véleményével, ha nem túl nagy kérés.<3
Búcsúzni még nem szeretnék, azt majd a következő bejegyzésben, amit majd a héten szerintem összeírok, és hozom is. Utolsó... Jaj, elfogom bőgni magam! Nagyon remélem, hogy tetszik nektek, nem túl nagy szám, de epilógusnak szerintem megfelel. A chatet már levettem, ne haragudjatok, a cserekérések miatt, mert ilyenekre már nem igazán szeretnék válaszolni, viszont ha valaki üzenni szeretne nekem, kommentben vagy askon megteheti!
Sok puszi,
Vivian
U.I.: Ez lesz a végleges design, nagyon szépen köszönöm a gyönyörű és lélegzetelállító fejlécet Tina Maliknak!
U.I. 2: Eleanor Blue-nak is szeretném megköszönni, amiért elolvasta az epilógust, és elmondta a véleményét!<3


Másfél hónappal később
2014. október 22. 11:26
Washington D.C., St. Elizabeth's Hospital
_____________________________________________________________
Zoe csillogó szemekkel mesél folyamatosan, megállás nélkül. Boldognak tűnik, mosolyog, ahhoz képest is, hogy egy elmegyógyintézetben van. Vincent türelmesen és megértően hallgatja végig a lányt, nem látszik a arckifejezésén semmi, csak az, hogy tényleg érdekli, amit Zoe mond. Mikor a lány befejezi a mondandóját, Vincent kezd el beszélgetni vele, kicsit komolyabb dolgokról.
- Zoe, nézz rám kérlek - nyúl a kezéért az asztalnál, de a lány elkapja onnan. Megviseli a helyzet, ez természetes, hiszen már másfél hónapja másról sincs szó, csak Róla. Nehéz neki nélküle meglenni, ezt Vincent is tudja, de kötelességének érzi elmondani mindazt, amit tudnia kell.
- Tényleg szeret téged, hidd el!
- Hogyan higgyem el? Másfél hónapja nem láttam, és hiába mesélsz róla, nem tudom felfogni, hogy tényleg él - kezd el zokogni, most sokkal jobban sír, mint a múlt napokban. Akkor csak könnyezett. Vincent egyre többet mond neki, ami felzaklatja, de így próbálja felvezetni arra, hogy ne felejtse el Blake-t. Puszta jóindulatból. Az ő szerelmük mesébe illő. Ezt nem lehet csak úgy szőnyeg alá söpörni.
Két héttel ezelőtt az elmegyógyintézet orvosai, Zoe pszichológusa, és az időközben telefonon elérhető szülei úgy döntöttek, a lány állandó lakója lesz a kórháznak. Az oka egyszerű, azt gondolják, hogy majd meggyógyítják, és két-három év múlva visszatérhet a régi életéhez. Az élete már sosem lesz ugyanolyan, és nincs mit gyógyítani rajta, mert nem őrült. Még csak nem is beteg, ezt ő is tudja.
Vincent bólint, elismeri, hogy Zoenak van igaza, így nem firtatja tovább, majd rátér erre holnap - gondolja.
- Menned kéne - törli meg a szemét a lány, a fiú az ajtóra pillant, az ablaknál egy nővér áll, és néz befelé. - Hozzák a gyógyszereimet.
- Ugye tudod, hogy nem szabad bevenned őket? Tudod hova rejted, igaz? - rengeteget beszéltek már erről, és arról is, hogy mi történt pontosan azon a napon, amikor idehozták. Zoe nem lett dühös és nem sírt, mert Vincent elmondta neki, hogy tényleg így lesz jó, ezt a lány elfogadta, főleg úgy, hogy minden egyes nap normális emberrel találkozik, mert mindig meglátogatja. Kicsit szomorú, amiért a szülei csak egyszer voltak benn nála, ahogyan Louis még mindig nem emlékszik semmire, még a saját feleségére sem, a tudatában van annak, az ő hibája, hogy a szüleik a válásuk határán állnak. Pedig ez nem igaz.
A lány bólint, hosszú hetek alatt most először feláll, megigazítja magán a fehér kórházi ruhát, megtörli karikás szemeit, és magához öleli a fiút. A kintről figyelő nővér benyit és közbelép, a testi érintkezés nem az a dolog, ami megengedhetőbb, mert úgy hiszik, a beteg kezelését is befolyásolja az, ami látogatási időben történik. Csupán negyed órát beszélgettek, Zoe-n viszont minden nap segít ez a 15 percnyi beszélgetés, közel érzi magához Vincentet. Beszélgettek már arról is, mi lesz, ha kiengedik őt, hova megy, mit csinál majd, semmije sem maradt. A fiú megnyugtatta, ez a dolga, elmondta neki, hogy minden rendben lesz és ne féljen, ő majd mindent megold. Zoe nagyon hálás neki, úgy érzi, nélküle tényleg megőrülne ott a többi beteg ember között, de meg kell szoknia, nem tehet mást. Hiszen ez így van jól.
Vincent elköszön a lánytól, a szemkontaktust viszont tartja, nagyon reméli, a tekintetéből kiolvassa amit legutóbb mondott neki. Nem szabad beszedni a gyógyszereit, mert komoly problémái lehetnek, nincs miért gyógyszereket szednie, hiszen nem beteg. Ezt viszont az orvosok nem tudják. Az ablakból még egy ideig nézi őt, a nővér odaadja neki a napi gyógyszeradagját és egy pohár vizet mellé, nem várja meg, míg beveszi azokat, siet tovább a többi beteghez, Vincentet kikerülve rohan tovább. A fiú mellé ér Zoe orvosa, a kis ablakon figyelik a lányt, aki a fehér asztal előtt áll a gyógyszerekkel, amit hoztak neki. Úgy tesz, mintha bevenné őket, vízzel öblíti le, de a gyógyszerek ott maradnak az asztalon, hiszen tudja, nem rejtheti el, amíg az orvosa és Vincent az ajtó előtt állnak. Látja őket.
- Hogy megy a kezelés?
- Ha így folytatjuk, Zoe talán közelebb lesz a gyógyulás felé, kevesebb idő alatt, mint gondoltuk.
- Értem.
- Nézze, mennie kell - szól pár pillanat után újra a doktor úr, Vincent bólint, de még nem veszi le a tekintetét a lányról. Az ágyán ül, lábait felhúzza, a szoba másik falát kezdi el bámulni. Nincs rajta semmi néznivaló, mert fehér. A szobában kivétel nélkül minden fehér, nem található bent semmi hegyes eszköz, vagy valami olyan, amivel képes lenne ártani magának, elővigyázatosságból. A szobában egy kamera van felhelyezve, ami a hangot nem rögzíti, csak a képkockákat, ez viszont csak az olyan betegek esetében van, mint Zoe. Őt még meglehet menteni, meglehet gyógyítani, így minden lehetőséget megragadnak, nem hagyják, hogy a lány kárt tegyen akár magában is.
- Lehetne még egy kérdésem?
- Természetesen.
- Fogadnak itt hasadt személyiségű beteget is?
- Ez a betegség fokozatától is függ, és...
- Értem - nevet fel jóízűen, aztán már csak mosolyog. - Kíváncsiságból kérdeztem.
- Hát hogyne - az orvos csak rébuszokban ismeri a történetet, ami miatt Zoe idekerült. A lényeget tudja, és a lényegben ugyan benne volt az, hogy Blakenek két személyisége van, erről mégsem tud, mert a rendőrök nem találták fontosnak. Főleg, hogy a nyilvántartásban elhunyt emberként szerepel.
- Holnap találkozunk - köszön el az orvostól is, lassú lépésekkel halad a kórház folyosóján, alaposan megnézi a betegeket. Kicsit elfintorodik, látva őket, mert tudja, hogy Zoe nem idevaló, mégis itt van. Mikor kiér a kórházból, próbál nem gondolni a lányra, hazaindul, ahol majd elmeséli Blakenek, mi van Zoe-val. Mint ahogy mindennap teszi.
Mikor Zoe látja, hogy elmentek az ajtaja elől, lefekszik az ágyra, és a fal felé fordulva a párnája alá nyúl. Kihúz egy képet, szorosan magához szorítja, és próbálja megállni, hogy ne sírjon, hiszen már régen túl van rajta. Csak Blake-en nincs túl. Soha nem lesz túl rajta, egy mesét nem lehet csak úgy elfelejteni, örökké benne marad. Hiszen ő a főszereplő.

VÉGE

14 megjegyzés:

  1. Drága Vivian,

    Nem tudom láttad-e, amit írtam a chatbe, de a lényhe tulajdonképpen annyi, hogy kissé lemaradtam az olvasással. Ha felzárkózom, mindenképp írok majd neked ide egy hosszabb véleményt is, egyelőre viszont csak szeretném megjegyezni, hogy mennyire büszke lehetsz magadra, amiért végigvitted a történetet. Bocsánatodat kérem, amiért ilyen csúnyán lemaradtam.

    Millió puszi,
    Bia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bia!
      Teljes mértékben megértelek/megértettelek, nem gond az sem, ha nem sikerül felzárkóznod, köszönöm, hogy írtál, és persze csak akkor olvasd tovább, ha szeretnéd, nem akarok semmit sem rád erőltetni!
      Puszi,
      Vivian

      Törlés
  2. Szia!
    Nagyon jó lett az Epilógus is. Csodásan írtad végig a történetet, és még be is fejezted. Örülök, hogy így tettél, mert egyrészt sokan nem fejezik be a sajátjukat, másrészt nagyon jó a történeted. A disign nagyon jó lett, gratulálok annak, aki csinálta. Utolsó mondatként azt mondanám:Örülök, hogy olvashattalak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Iszonyúan aranyos vagy, még most, hónapok után is meghatnak a szavaid, nagyon sokat jelent, hogy végigolvastad. Remélem figyelemmel követed a második évadot is, és nem okozok vele csalódást!
      Sok puszi,
      Vivian

      Törlés
  3. Drága, egyetlen tehetséges pótolhatatlan Vivian!

    Sokk alatt vagyok. Igazából nem tudom mit írjak, mert teljesen megvagyok lepődve. Természetesen a befejezés tökéletes lett - mi mást is várhattunk volna tőled? - azzal semmi probléma, de én hű vagyok magamhoz, és természetesen még ezer meg ezer kérdés forog a fejemben, noha te már választ adtál rájuk. Most megpróbálok erőt gyűjteni és nem sírni, mert tudom hogyha sírok, akkor az örökké fog tartani - ici - pici túlzás - mert annyira meghatódtam. Fél évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy itt leszek a bloggeren, és hogy ilyen fantasztikus lányokkal találkozom, no meg a még fantasztikusabb történeteikkel. Ez így most annyira rossz! Mivel sajnos nem olvasok tőled mást történetet csak Dark Nightmare-t - szégyelld magad Delilah! - ezért majdnem hisztérikus rohamba törtem ki, hogy mit fogok én kezdeni a soraid nélkül? Miért nem fogok többet hallani Zoe-ról és Blake-ről? Mi lesz Zoe-val? És még sok sok kérdés.. Örülök, hogy olvashattam tőled, és hogy megismerhettelek.
    u.i.: Bár pár hónappal ezelőtt volt egy nézet eltérésünk, de én még mindig annak az energiabomba, fantasztikus és hihetetlenül tehetséges lánynak tartalak, mint azelőtt. Ha te már nem is, azt jegyezd meg hogy ha nagy is a távolság köztünk, én mindig rendelkezésedre fogok állni, még ha az utolsó lehetőséged is leszek.

    Ölel,
    Delilah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, állandóan túlzó Delilah!
      Nagyon köszönöm, hogy írtál, és hogy végig olvastál, el sem tudod képzelni, mennyit jelent! Nos, néhány kérdésedre talán választ kapsz majd az új évadban, bár fél év kihagyás után már nem vagyok biztos benne, hogy még mindig olvasni szeretnéd, és egyáltalán nem kövezlek meg érte vagy ilyesmi, túl későn döntöttem én is, viszont tényleg remélem, hogy figyelemmel kíséred majd. Én is örülök, hogy megismerhettelek!<33
      Millió puszi,
      Vivian

      Törlés
  4. Gratulálok! Szép munka , és örülök, hogy befejezted, és nem hagytad abba, mint mások. És nekem tetszett, ahogy megoldottad a végén, hogy nem happpy end, de nem is dráma. Nekem még az tetszik nagyom, így az egésszel kapcsolatban, hogy saját légköre van ,egy kicsit nyomasztó, de csak gratulálni tudok, hogy nem geil és, hogy egyáltalán van saját légköre ami azt jelenti, hogy te egy nagyon jó író vagy. Meg az is tetszett, hogy mindent megmagyaráztál, nem maradt elvarratlan szál, és az egésznek olyan fura a légköre és nem tudom elmagyarázni, de Szuper vagy! Szóval gratulálok és ügyes vagy!
    Zsuzsi

    U.i.:Bocsi, hogy névtelenül írok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsi!
      Ne kérj bocsánatot a névtelenségedért, örülök, hogy így is megtiszteltél azzal, hogy írtál! Boldoggá tesz, hogy ezt gondolod a történetemről, soha nem gondoltam volna, hogy ennyi ember ilyen jó véleménnyel lesz róla. Remélem, nem fogod azt gondolni, hogy a folytatással elrontom a jó befejezést, és hogy figyelemmel kíséred majd a továbbiakban is a blogot, de ha nem, akkor nem. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!<3
      Millió puszi,
      Vivian

      Törlés
  5. Drágám!
    Bár már meséltél arról, hogyan szeretnéd lezárni ezt az egész történetet, leírva mégis sokkal jobb volt, mint képzeltem. Örülök, hogy Zoe lelke majdnem túltette magát a dolgokon, a megpróbáltatásokon - Blaket kivéve. Igazából nem tudom, mit gondoljak Vincentről, mert nagyon megkedveltem, s csak azt sajnálom, hogy nem szerepelt többet. Kedves tőle, hogy minden nap benéz a lányhoz, hogy amikor hazamegy, akkor Blakenek is mesél a másikról. Ettől az egésztől olyan szép lett a lezárás, olyan egész... egyáltalán nincs hiányérzetem. Ez így jó, ahogy van. Köszönöm, hogy olvashattam <3 Hogy befejezted <3
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Annyira nagyon hálás vagyok, hogy végig írtál az összes részhez, hogy még most is olvasod az új évadot, hogy a barátnőm vagy, hogy megismertelek, és, hogy ha gondom van segítesz, köszönök mindent! Attól tartok, nélküled lehet nem tudtam volna befejezni ezt a történetet, és nem is tudom mivel meghálálni, hogy itt vagy, szeretlek!<333
      Rengeteg puszi!!!<3

      Törlés
  6. Szia!! ez egyszerűen tényleg hihetetlen, még egy filmben is megállná a helyét! De én azért nagyon szivesen olvasnék egy második évadot, ahol valamilyen módon Zoe találkozhatna Blakkel!! Csak fontold meg, kérlek, nagyon sokat jelentene mindnyájunknak !! :) Én imádtam olvasni a blog minden sorát, és nagyon büszke lehetsz magadra, hiszen elmondhatod, hogy elértél egy nagyon fontos dolgot : az emberek szeretik amit csinalsz, es ezaltal teged is szeretnek! TENYLEG BUSZKE LEHETSZ MAGADRA ! Orulok, hogy egy ilyen blogot olvashattam, es remelem, megfontolod amit fentebb irtam, es meg olvashatunk toled par reszt !! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jézusom, iszonyú aranyos dolgokat írtál, rettentően sokat jelent, hogy ennyire szereted, és remélem örömet okozok azzal, hogy valóban megfontoltam a második évad ötletét -igaz, kicsit sok idő után- de elkezdtem, és mindenképp végig fogom csinálni! Remélem tetszeni fog, és, hogy írsz még, én vagyok a legboldogabb, amiért olyan édes olvasóim is vannak, mint Te, rengeteget jelent!<33
      Millió puszi,
      Vivian

      Törlés
  7. Drága Vivem!

    Tudom, hogy nagyon későn jutok el ide, attól függetlenül megérdemled, hogy tudd, hogy mit gondolok, úgyhogy jöttem a véleményemmel, ha nem bánod. :)
    Imádtam. De komolyan. Nagyon ritkán bukkan az ember egy ilyen nagyszerű történetre, ami ennyire ki van dolgozva, ami ilyen zseniális és egyedi. Amikor elkezdtem, akkor nem igazán sejtettem, hogy ez lesz belőle, hogy ennyire szeretni fogom, vagy hogy ez lesz a vége... Hű, nem is tudom mit mondjak. Tényleg csak ismételni tudom az előttem szólókat: büszke lehetsz magadra! Mert az elejétől kezdve végig írtad ezt a csodát, amivel örömet okoztál nekünk! Szóval köszönöm szépen, hogy olvashattalak! <333333

    Rengeteg puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Azym!
      Tudom, hogy későn válaszolok -így fél év után-, és így utólag nem is nagyon tudok mit írni, csak amit eddig: Köszönöm! Köszönöm, hogy amikor lemaradtál, akkor is minden részhez kommenteltél, folyamatosan, végig követted a történetet, köszönöm, hogy megcsináltad nekem az új designet, és fülszöveget is írtál, neked sem lehetek elégszer hálás mindezért, köszönöm!<33
      Sok puszi,
      Vivian

      Törlés