2014. február 23., vasárnap

07 - A boldogsághoz vezető út

Sziasztok, manók!:)
Szeretném megköszönni a támogatásotokat, a kommenteket, a díjakat és pipákat. Eszméletlenül boldoggá tesztek, meg sem érdemlem! Szeretnék bocsánatot kérni amiért ez is ilyen kis rövidke lett, de ez a rész a második kedvencemmé vált, remélem nektek is tetszeni fog! Köszönök mindent, tényleg!!<33
Vivian


A halál nem feltétlen megváltás és álom. Szeretném hinni, hogy a halál a boldogsághoz vezető út egyike, de sajnos nem az. - Zoe Monroe

Félek, hogy ez már a másvilág, és nem az, ahol eddig éltem. Félek, hogy nem látom többé sütni a napot, a felhőket a borús égen, csak a fehér fényt az alagút végén, ami végtelen hosszú. Félek, hogy többet már nem érinthetem meg a földet, a falakat, semmit, ami az eddigi életemhez köt. Félek, hogy nem maradok ugyan az a személy aki eddig voltam és félek, hogy mindez valóság.
Rengeteg dologtól félek, és mindez felmerül bennem, amint észhez térek. Körülöttem minden sötét színbe burkolózott, egyedül egy fehér kanapé van elhelyezve a szoba közepén. Kétségbeesetten nézek körül de senkit sem látok, ahogy végigsimítom a kezem a fehér kanapén mintha festéket öntöttek volna rá, vörössé válik. Megijedek így hátraugrok, egészen a semmibe, nem jutottam semmivel sem előrébb. A falról lefele valamiféle vörös dolog folyik le úgy, ahogy mindenhol, lassan az egész szobát beteríti. Magam fölé nézek, érzem, hogy valami csöpög felettem, egyenesen a fejemre. Ahogy felnézek felsikoltok, egy lány tekint vissza rám, másra nem emlékszem csak, hogy elveszítem az egyensúlyom magam alatt.
Félelem. Düh. Düh és félelem járja át a testem minden egyes pillanatban! Ez lenne a vég, a vége ennek az egésznek, az életnek? Azt hittem ha meghalok boldog leszek, olyan boldog, amilyen még soha nem voltam, de ez nem boldogság! Ugyan azt érzem, a kép a szemem elől nem tűnik el és nem tisztul ki a fejem. Ugyanabban a koszos göncben vagyok mint eddig, ugyan olyan karcolások jelennek meg a kezemen és lábamon ami eddig volt! Én nem ilyennek hittem.. Azt gondoltam megváltás lesz ha meghalok, nem egy egyszerű pillantás, és minden ugyan az! Ez nem lehet, még biztosan nem értem az út végére..
A vörös színbe öltözött szoba hirtelen egy szempillantás alatt változik meg, olyan, mintha az egész eltűnt volna, és helyette megjelenik az a jellegzetes hely, jellegzetes szaggal, a szemem előtt lejátszódó képsorral. Megjelenik előttem ő, egész életemben lévő számomra leggyűlöltebb személy. Körülöttem nincs senki, a helynek pedig az ég világon semmi baja, ő meg csak áll s mosolyog. Hirtelen előtörő idegességem miatt nekimegyek, a mellkasát ütöm és zokogok, azt sem tudom mi történik.
Csak én és ő vagyunk jelen esetben, és végre valahára azt tehetem, amit mindig megakartam tenni. Legszívesebben végleg megölném és még csak vissza se néznék, nem akarom látni az arcát, ahogy pár pillanat alatt meghal, elég lenne csupán a tudat, hogy ő már a múlté.
Abbahagyom, nem bántom őt. Túl sok minden, túl sok féle érzés kavarog bennem, muszáj helyre tennem őket, különben továbbra sem tudok ép ésszel gondolkodni, márpedig gondolkodnom kell, ha már egy ideje nem tettem meg.
Hiába próbálom nem tudom összeszedni magam, egyedül vagyok és az egyetlen ember, aki most segíthetne fogalmam sincs hol van. Az pedig, akit most készülök szembe köpni nem segíthet rajtam, ha pedig segíthetne is, nem tenné meg. Gyűlölöm, és szerintem az érzés kölcsönös.
- Zoe, rég találkoztunk - vigyora még szélesebb lesz, ahogy rám néz. Elfordítom a fejem, alaposan szemügyre veszem a helyet. Hiába, minden kis sarok és fal pont ugyan úgy néz ki mint a többi, fogalmam sincs jártam-e már itt.
- Miért csinálod ezt?
- Miért ne tenném?
- Mi értelme van? Miért nem ölsz meg csak úgy, minthogy szórakozz velünk! Ártottam neked? Őszintén, ártottam neked bármit is? - szipogok, erőteljesen letörlöm a könnycseppjeimet. Egy pillanatig sem hiszem, hogy meghatódott a látványomtól, hiába tesz úgy, nem vagyok hülye.
- Tudom, hogy utálsz - kezdem újra, majd folytatom. - Hidd el, én sem érzek irántad mást, de nem értelek! Miért teszed ezt? - képes vagyok felnőtt ember módjára viselkedni, még ebben a helyzetben is. Pusztán nem szabad, hogy túl lőjek a célon.
- Megölni egy ártatlan kislányt - folytatom tovább, a könnyeimmel küszködve. - Csodálkozol, hogy nincs senkid?
- Ki mondta, hogy nincs senkim? - kérdezi szemrebbenés nélkül, látszik rajta, hogy hamarosan megtöröm. Habár az a kicsiny fény, ami rá és rám világít nem sokra elég, és épp hogy ráismerek, a kettőnk között lévő 2 méter távolság megakadályozza, hogy elveszítsem azt a bátorságot, ami most van.
- Nézz magadra! - kelek ki magamból, mire megindulna felém, de újra beszélni kezdek, közben óvatosan hátrálok. - Hogy vagy képes ilyet tenni? Egyedül vagy, és egyedül is leszel, hisz egy pszichopata vagy ember! - kiabálok.
Egyre több bátorságom van ahhoz, hogy végre elmondjam neki azt amit gondolok, és pillanatnyilag semmivel sem foglalkozom. Kíváncsi vagyok meddig tudok elmenni és ő mit reagál a legvégén, egészen addig csinálom, amíg nem tesz velem valamit. Élvezem, hogy provokálhatom, van valami ami elszórakoztat, közben pedig próbálok gondolkodni a folytatáson, azon, hogy hol vannak a többiek és, hogy mi a szarért nem robbant ez az egész kóceráj.
- Nagyon kinyílt a szád, kislány - vigyorodik el, közelebb lépked, én pedig még inkább hátrálok. - De itt úgy is én nyerek, ezt Te is tudod!
- Nem - rázom meg a fejem, egy falhoz érek és a folyamatos hátrálásom miatt nekimegyek, hisztérikusan rácsapok. - Nem! 
- Hiába erőlködsz!
- Nem! Meglátod, ki fogok jutni innen, egyedül, vagy a többiekkel, de kijutok, és akkor neked vége, ezt jegyezd meg!
- Vicces vagy, drágám - nevet jóízűen, hirtelen egy éles tárgyat érzek a nyakamnál, mire ösztönösen oldalra fordítom a fejem, mire mögém érkezik, a tárgyat el nem engedve a nyakamtól. Ő velem szemben van, tehát nem lehet az, aki most készül megölni.
- Mondtam, hogy én nyerek.
- Blake kérlek ne tedd ezt! - kezdek mocorogni, de félő, hogy 'véletlen' megcsúszik a kés és elvágja a torkom. - Hiszen szerettél, és még most is szeretsz, különben nem csókoltál volna meg!
Soha nem számítottam arra, amit most tesz. Int egyet a fejével, így a nyakamat szabaddá teszi, időm sincs megnézni, hogy ki az, aki megakart ölni. Gondolkodnék azon, hogy hányan vannak itt, hány embere van, akikkel megölet néhány erre tévedőt. Akikkel bekameráztatja az épületet és bebombázza, majd akkor is ugranak, amikor nem is hívja őket, és idejönnek kést -vagy éppen fegyvert szorítani a fejedhez.
Megfogja a kezem. Hozzámér. Egy kicsit közelebb húz magához, és mélyen a szemembe néz. Irányít. Közel hajol hozzám, de az arcom helyett a fülemhez hajol. Érzem a leheletét. 
- Szerettelek. Csak egy kis ribanc vagy már, semmi több - suttogja lassan és tagoltan. Úgy érzem betelt a pohár, és mielőtt még elhúzódna tőlem elengedem a kezét, és megragadom a vállánál. Ahogy megfogom, lerántom a vállát, és egy jól célzott rúgással eltalálom a hasát, minek hatására összeesik. Nem gondolom túl nőiesnek ezt a húzásomat, de bármit azért, hogy ne kelljen tovább néznem az elborult képét. 
Magam sem tudom mi értelme volt ennek, hisz feleslegesnek tartom, hogy most meneküljek. Nem ájult el, nem halt meg, így nagy valószínűséggel pár perc, és tökéletes bőrben lesz. Megfog ölni, ez tény. De vajon a halál most már tényleg olyan lesz, amilyennek szeretném?

10 megjegyzés:

  1. Szia

    Nagyon jó lett ez a rész is. Kérlek siess a kövivel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett, próbálok sietni vele.:)<3
      Vivian

      Törlés
  2. Drágam,

    Elképesztő lett ez a rész is, nem kellett meglepődnöm, csak gratulálni tudok! Van fantáziád, csajszi! :D Izgatottan várom a folytatást!

    Millió puszi,
    Bia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Huh, nagyon örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy így gondolod!:) Igyekszem vele!<3
      Sok puszi,
      Vivian

      Törlés
  3. Sziia :) Egyszerűen nem találok szavakat... Elképesztő, hogy Te hogy tudsz írni. Szinte beleképzelem magam a történetbe. Csak gratulálni tudok, így tovább ! :) Várom a folytatást ! :) xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jaj, ne mondd ezt, alig hiszem el, hogy ezt nekem írod, nagyon édes vagy, köszönöm, nagyon!<3 Próbálok sietni, de sajnos nem ígérhetek semmit, de köszönöm! Xxx
      Sok puszi,
      Vivian

      Törlés
  4. Drága Vivian!
    Kell egy kis idő, amíg összeszedem a gondolataimat a résszel kapcsolatban, de tényleg csak egy kicsi és már mondom is... *fél órával később*
    Szóval, nekem nagyon tetszett és én már tényleg régóta vártam rá, viszont most jobban összezavartál, mint valaha. Fogalmam sincs, mi fog történni, hogy most mi történt, hogy miért nem robbantak fel, hogy hogy került oda Blake, hogy miért csinálja ezt, hogy hány embere lehet, hogy mikor fognak kijutni, hogy hol vannak a többiek és a többi és a többi. Komolyan hülyének érzem magam.. hát nem hiszem el <3
    Mindenesetre várom a folytatást, hátha egyszer megvilágosodom *-*
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!
      Haha, ezen jót nevettem, nagyon örülök, hogy ezt sikerült kiváltanom belőled!:D
      Hű, biztos lehetsz abban, hogy időben minden kérdésedre választ kapsz, lehet, hogy a végén, szeretem összezavarni az embereket. Jaj, ne érezd hülyén magad, ez természetes, nekem is szoktak ilyenek lenni, és ahogy én kínozlak titeket ezzel a sok dologgal, amiket még nem fejtettem ki rendesen, így érthető is.(:
      Igyekszem vele, biztosan megfogsz!<33
      Sok puszi,
      Vivian

      Törlés
  5. Drága Vivian!

    Igen, tisztában vagyok vele, hogy már 2 hónapja annak, hogy ezt a részt közzé tetted, és én mégis most jövök ide. Erre most nem találok jó magyarázatot, nem volt energiám. Azonban remélem nem bánod, hogy pótlom a lemaradásomat, és írok neked.
    Ez a blog még mindig fantasztikus, el sem hiszem, hogy valaki miképpen képes megalkotni egy ilyen csodát. Bevallom mindig azt kérdezem, hogy "ezek után még mit tud kitalálni?" "hogy tudja ezt megcsinálni?" Ugyanis tényleg hihetetlen fantáziád van... Nem is szaporítom tovább a szót, sietek olvasni a következőt!:) <3333333

    Sok-sok puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Azy!
      Jajajajaj, ne bánd, és nem szükséges magyarázat, még tegnap is Te mondtad, hogy ez nem kötelező, Neked sem az, nekem sem! Teljesen megértem! Annyira de annyira édes vagy, tényleg annyira örülök a szavaidnak még így utólagosan is! Haha, ez vicces, köszönöm szépen, a fantáziámmal nekem sincs különösebb problémám, khm..:)<33
      Rengeteg puszi,
      Vivian

      Törlés