2014. február 1., szombat

06 - Három.. Kettő.. Egy!

Sziasztok!
Először is, nagyon de nagyon sajnálom ezt a sok késést, össze kellett szedjem magam, és azért lelkierő is kell ahhoz, hogy ezt a történetet jól megírjam, és csak mostanra jött ez össze. Tudom, hogy rövid lett, de nem akartalak már tovább váratni Titeket!
Köszönöm a 38 rendszeres olvasót, a kommenteket, díjakat, pipákat, eszméletlenek vagytok, köszönöm!
Aztán azt elszeretném mondani, hogy innentől kezdve jelenben írok majd. Én sem így terveztem, csak múltban írnom egy horror sztorit rettentő nehéz, és -legalábbis- én ezt nem tudom olyan jól éreztetni múltban, mint jelenben, szerintem. Csak ennyit akartam, remélem azért tetszik!:)
Sok-sok puszi,
Vivian
Visszaemlékezés
 Zoe Monroe
- Zoe, Zoe, nézd mit kaptam a Mikulástól! – szalad oda hozzám Elena a karácsonyi ajándékával a kezében. Arcán gyönyörű, boldog mosoly ül, ahogy mutatja az újonnan kapott babáját. Mosolya még akkor is megmarad amikor megtudja, hogy az ebéd egy számára nem túl kedvelt étel. Barna haja folyamatosan ide-oda esik, miközben boldogan ugrándozik, és szaladgál a házban. Az asztal tetejét kopogtatva szívok bele újra a cigimbe, mikor Elena elszalad, semmiképp sem szeretném körülötte füstöltetni azt a szennyet, amit én szívok. Valahányszor próbáltam leszokni róla nem ment, egyszerűen szükségem volt rá. Mindegy is, gyorsan elnyomom a csikket és követem a kislányt a nappaliba, ahol büszkén mutatja a többi ajándékot, amit a Mikulástól kapott. Édes, ahogy büszkén meséli, hogy ő annyi mindent írt a levelében, és annyi időt töltött a Télapónak sütött süti sütésével, hogy rendesen elfáradt. Este alig tudott elaludni mert félt, hogy nincs meg minden ami a Mikulásnak kell ahhoz, hogy ajándékot hozzon, de mégis elhozta neki.
Odanyújt nekem egy tábla csokit, majd megszólal.
- Ezt neked adom. Boldog Karácsonyt Zoe! – ugrik a nyakamba, szorosan megölel. Viszonzom az ölelését, nevetve simítom meg a haját.
- Köszönöm, de nincs szükség erre, a tied lehet. Képzeld, az én Mikulás nekem is hozott valamit, ami igazából téged illet, biztosan elcímezte, tudod mennyi dolga van – mesélem neki, majd az asztalon elhelyezett táskámért nyúlok, és kiveszem belőle az apró, díszes dobozkát. Döbbenten a szája elé kapja a kezét, odaadom neki a dobozt, ő pedig sietősen kinyitja azt.
- Boldog Karácsonyt, Drágám! Ha ezt hordod, akkor én – és persze a Télapó mindig veled leszünk, ezt ne felejtsd el – kacsintok rá mosolyogva, amikor kiemeli a láncot a dobozból. A lánc közepén egy ezüstös, kristályos kő lóg le.
- Ez jobban csillog mint a csillagok az égen! – mondja döbbenten, és újra megölel. – Köszönöm – suttogja, és nyom egy puszit az arcomra. Nekem adja a láncot és megfordul, hogy rakjam fel neki. Megkérem, hogy fogja fel a haját, átrakom a feje felett a láncot, és hátul bekapcsolom. Újra megölel, s boldogan szalad Louis és Liliana felé, hogy megmutassa mit hozott neki a szakállas férfi, amit véletlen hozzám vitt. Louis rám nézett, Rám, aki még mindig a földön ülve mosolyogtam. Ők egy család, és hiába vagyok Louis húga, ezáltal a család tagja, ők másak. Együtt vannak, én pedig egyedül.
Újra a sötétben, valahol a föld alatt
Újabban elég sokszor éreztem azt, hogy félek. Nem csak a gondolataimba lopta bele magát ez az érzés, hanem ezt éreztem. Szinte megállás nélkül. Azelőtt mitől féltem? Miben hittem? Mit szerettem? Mit utáltam? Különböző kérdések kavarogtak bennem, és furcsa módon egyikre sem találtam választ. Egyikre sem. Újra csak könnyek gyűltek a szemembe, megjelent előttem Elena mosolya, és újra lejátszódtak előttem azok az emlékek, amelyek jó és szép emlékek voltak.
Fehér falakat képzeltem magam köré. Olyan volt, mintha valami elmegyógyintézetbe csöppentem volna, fehér kanapé, és egy hatalmas tükör. Sápadt arcomon könnyek csurogtak le, a tükörből tisztán tükröződött minden. Kapkodva vettem a levegőt és ordítottam egyet, ami miatt összetört a tükör. Megfogtam egy szilánkot és felemeltem, először csak véletlen vágtam meg vele a karomat. Azután egyre többször húztam végig az élesebb részét, a fehér padlót érintette a vérem, kisebb vértócsa keletkezett előttem a könnyeimmel keveredve.
- Zoe jól vagy? – zökkentett ki gondolataimból Will. Bársonyos hangja belopta magát a fülembe, újra és újra ugyan azt a mondatát hallottam. Elindultam a sötétben, fogalmam sem volt hová megyek, csak előre. Will próbált megállítani nem sok sikerrel, úgy mentem, mint egy holtkóros. Rövidebb, értelmetlen szavakat mormogtam magamban, csak is az egyenes létezett számomra, más útvonal eszembe sem jutott.
Hirtelen újra meghallottam azt a hangosbemondó szerűséget, nem sokkal később hosszú beszédbe kezdett. Ő.
- Lám – lám! Zoe megölte egy társatokat, nem féltek, hogy Ti is úgy végzitek? – kérdezte, habár az arcát nem láttam a hangján hallottam, hogy bosszúsan nevet. Gyorsan Will felé fordultam és könyörögve kértem, hogy ne higgyen annak az elmebetegnek. Louis mellett akartam lenni, ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy miért beszél hozzánk megint.


- Tudtátok, hogy eltelt egy nap? Lefogadom nem. Jut eszembe, nem vagytok éhesek, szomjasak? Ha kerestek, találtok – mondta gúnyosan, majd folytatta. – Tulajdonképpen nem ezért beszélek most. Madison eltűnt, és nem látom őt egyik kamerán sem, mily meglepő, haha! Ha nem találjátok meg, akkor az egész helyet füst lepi el, és egyszer csak.. Felrobbantok! – nevetett. – Két órát kaptok – váltott komolyabb hangnemre, mást nem hallottunk. Nem volt időm felfogni, hirtelen futni kezdtem az emlékezetembe rejtett útvonalon. Reménykedtem benne, hogy visszatalálok oda, ahol egy ideig fogva tartott, bíztam benne, hogy semmi sem úgy lesz ahogy mondta. A szoba helyett csupán a többieket találtam meg, bármerre mentem zsákutcába érkeztem. Sírva borultam Louis vállára, alig volt bennem remény, hogy megtalálhatjuk Madisont, hisz többször zsákutcába keveredtem és sehol sem láttam senkit, olyan volt, mintha elnyelte volna a föld. Lehet, hogy kijutott? Lehetséges ez? Ha kijutott vajon segítséget hívna ránk? Újabb és újabb kérdések jöttek, de fogalmam sem volt a válaszokról.
Két órával később
- Mennyi idő telt el? – kérdezte Lia, a földön ülve bámultam a falat, majd válaszoltam.
- Nincs sok időnk, és Madison sehol. Ennyi, meghalunk, most már biztos – álltam fel a földről, fáradtan magamhoz öleltem a bátyámat. Mondhattam volna, hogy ne adjuk fel, de már teljesen mindegy volt. A sorsunk az volt, hogy megöljön minket az a pszichopata, nem volt már sem remény, sem szerencse, vagy valami hasonló dolog. Az utóbbi pár órában, vagy percben felkészültem arra, hogy ennyi, ez a vége. Épp ezért is búcsúzkodtam. Meglehetősen nyugodt voltam, tombolhattam volna. Nem tettem, senki nem tette. Mint megtudtuk az az egy nap szenvedés elég volt, nem bírtuk volna tovább. Miért kellett volna tovább éljek? Mi értelme lett volna? Nem volt senkim és semmim, csak a bátyám. Normális esetben elég lett volna, hogy a bátyám velem van. De az közel sem volt normális eset.
- Ketyeg valami – közölte Will furán, aztán kezdtem felfogni, hogy ez egy bomba. Könnyeimmel küszködve szorosabban öleltem Louist, aztán bekapcsolódott a hangosbemondó.
- Szép összképet alkottok. Sajnálom, itt vége van – mondta tettetett szomorúsággal. – Három.. Kettő.. Egy – fejezte be, egy ideig vártunk. Csak arra emlékszem, hogy elfelejtettem levegőt venni, és valami befészkelődött a fejembe. Túl gyorsan történt minden, de rájöttem. Tényleg vége.

9 megjegyzés:

  1. Szia,
    Nem is tudod mennyire vártam már ezt! Másra számítottam, de ez így tökéletes, már nagyon várom a továbbiakat, ugye ezt tudjuk, hogy Zoe valahogy kint lesz, szóval csak nem lesz itt vége, és kíváncsi vagyok, hogy akkor mégis hogyan tovább, vagy miként menekülnek meg. Ugyanakkor rengeteg kérdés cikázik a fejemben, sok mindent nem értek, de gondolom ez a célod :)
    Várom a következőt,
    Bia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hű, ezek szerint tetszett, aminek nagyon örülök! Igen, ezek majd idővel mind kiderülnek, az elején vagyunk még, és jól gondolod, teljes mértékben ez a célom.:)
      Sok puszi,
      Vivian

      Törlés
  2. Na jó most konkrétan agyhalottat csináltál belőlem!! Annyira de annyira jó lett a rész hogy az leírhatatlan:Dnagyon várom a következőt!:) írj továbbra is ilyen fantasztikusan!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, de édes vagy, nem szeretném, hogy agyhalott légy, haha.:) Köszönöm, örülök, hogy tetszik, juj, közel sem fantasztikus, de köszönöm, aranyos vagy!
      Sok puszi,
      Vivian x

      Törlés
  3. Drága Vivian!
    Ugye nem gondoltad komolyan, hogy itt hagytad abba? Direkt csináltad? Eszméletlenül kegyetlen dolog volt így felcsigázni mindenkit, aztán puff, vége.. tényleg vége. Komolyan mondom, hogy kétségbeesetten görgettem lejjebb és lejjebb az egérrel, és semmi. Jaj, annyira szeretem ezt a történetet <3 Szerintem sokkal jobb jelen időben :)
    Millio puszi Xx <33
    Izgatottan várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!
      De, azt hiszem komolyan gondoltam, és igen, szándékos volt.:) Igen, de szeretek így játszadozni, ilyen vég nélkül kissé unalmassá vált volna, még így sem vagyok biztos abban, hogy jó lett, mindegy. Úú, ennek nagyon örülök, aranyos vagy!!<3 Reméltem, hogy jobb lesz.:)
      Sietek vele.:)
      Sok puszi,
      Vivian x

      Törlés
  4. Drága Vivian!

    Hű, már nagyon vártam ezt a részt, és iszonyúan sajnálom, hogy csak ilyen későn érkezek ide, nem nagyon volt rá ezelőtt időm. Eszméletlenül izgultam, hogy mit tudsz nekünk még tartogatni, hiszen az eddigi részek se lettek semmik, de most sem okoztál csalódást, imádtam! Nagyon kíváncsi vagyok ezek után miképpen fog folytatódni ez a történet, nem egyszerű befejezéssel zártad le a dolgot! Csodálatos vagy! <3333333

    Sok puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Azym!
      Ne sajnáld, teljes mértékben megértelek és nekem bőven elég az, hogy olvasol, pláne, hogy kommentelsz is, ezért ne emészd magad! Juj, nagyon örülök, hogy így gondolod, és, hogy tetszett! Hű, igyekszem minden tőlem telhetőt beletenni a folytatásba, remélem sikerülni fog és nem okozok csalódást! Ne mondj ilyet, annyira túlzol, Te vagy csodálatos!<333
      Sok puszi,
      Vivian

      Törlés
  5. szia:) bocsi, hogy ide irok csak telefonon vagyok. Blogcseret szeretnek kerni. kerlek nalam valaszolj.: http://nothing-lasts-forever-midnightred.blogspot.hu/

    puszi, Daniella xx

    VálaszTörlés