2013. december 29., vasárnap

05 - Intelligensebb vagy mint bárki más

Sziasztok!(:
Hú, most az egyszer sikerült valamennyire időben hoznom a részt. Kicsit szomorú voltam, hogy csak két kommentár érkezett, de nem vagyok telhetetlen, mert lett +2 rendszeres olvasóm. Boldoggá tesztek!
Illetve kaptam 2 túl sok pipát. Őszintén szólva nem zavart, hogy ezt pipálták, mert lehet, hogy tényleg túl sok volt, de akkor kérlek tényleg szóljatok, ha néha túl messzire megyek, mert a pipákkal nem jelzitek nekem. 
Nekem eddig ez a kedvenc részem a történet során, remélem nektek is ugyan annyira fog tetszeni mint nekem, de ne féljetek elmondani a véleményeteket! Várom őket.(:
Sok puszi és köszönet!<3

Zoe Monroe

Bágyadt arcom még inkább elfehéredett, ahogy a sós könnyeim folyamatosan, megállás nélkül folytak. nem azért sírtam, mert megöltem egy ártatlan fiút. Csak részben volt ez probléma, ha más helyzetben lettem volna ezért sírtam volna, de ennél volt nagyobb probléma is.
Még élt.
Azt hittem olyan lesz, mint egy filmben. Lelövöm, és boldogan élek tovább, miután kijutottam innen. Valóra válthatom az álmaimat, és legelső siker regényem ebből a horror történetből keletkezik. De ez még messzi, messzi álom volt, mikor még mindig ott néztünk össze-vissza, bármelyik percben ránk eshetett volna akármi, de még nem esett le semmi. Még nem.
Pedig az lett volna a legegyszerűbb. A legegyszerűbb megoldás számomra, hogy végre ne szenvedjek tovább. És lehet, hogy alig szenvedtem 7 órán keresztül, de lehet, hogy már egy egész napon keresztül, nem mindegy? Nem bírtam, pedig nem lett volna szabad feladni! Nem, mert megfogadtam, hogy összefogunk, de így? Az egyiket megöltem, a másik pedig eltűnt, nem csak egy pszichopata van itt, hanem egy másik is, aki megakart erőszakolni!
Miért nem lehettem otthon? Miért nem lehetett az, hogy otthon ültem volna a melegséget nyújtó kanapémban, forró csokit kortyolgatva, pizsamában, miközben a Szerelmünk lapjai-t néztem? Miért? Én nem akartam ott lenni, senki sem akart ott lenni! Hiába fogtunk volna össze, nem juthattunk volna ki, hogyan jutottunk volna ki? Az pedig, hogy negatívan néztem a dolgokat.. Ki nézte volna másképpen? Senki! Senki nem nézte volna másképpen, mások már rég megölték volna magukat, akármivel! De én nem. Hagytam, hogy a halál jöjjön el értem, ne én hívjam őt. Csak lélekben hívtam, nem ártottam magamnak. Még nem.
Mit is képzeltem? Csak úgy simán kinyírom, és élhetek tovább? Talán magamat kellett volna megölnöm, egyre megy, nem?
Zoe Monroe, ne mondj ilyeneket! Játszottam a hanggal a fejemben, meglehetősen vicces volt. Ezt tényleg én mondtam volna? Hogy ne mondjak ilyeneket? Ugyan kérlek!
Talán nem is olyan rossz, hogy ott voltam. Lesz mit mesélni az unokáknak, nemde? Már ha megélem az unokákat.
Ha jobban belegondolok, még nem akarok meghalni. De ott, megakartam halni. Még szép, hogy megakartam halni, szenvedtem! A halál sokkalta jobb a szenvedésnél. 

Kicsit megrémisztettek a gondolataim. Vicces, ott bent szinte megőrültem. 

Megőrültem.
Forgott velem a világ. Vagy csak képzelődtem?
Biztosan megőrültem.
Zoe Monroe, nem őrültél meg!
De, megőrültem.
Nézz magadba! Hiszen tudod, hogy ki tart ott Titeket! Okos lány vagy, tudod mivel érheted el a célodat. Csak higgy benne!
Igaza lett volna? A hangnak a fejemben? Volt egyáltalán hang? Nem emlékszem.
Nem, nem tudtam! Lehet, hogy okos lány vagyok, de halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mivel érhettem volna el a célomat! Azt se tudtam hol volt, mindig máshol, hülyeség, az a hely egy labirintus volt! 
Nem lenne jó egy puha ágyban feküdni, mintsem itt a hideg földön? Nem? Te akartad, Zoe. Csak próbáld meg.. Próbáld újra, ha kell ezerszer, de próbáld meg..
- Zoe, jól vagy? - kérdezte Louis. Gyors levegővételekkel próbáltam leplezni a zavarodottságom, de nem ment, így felé fordultam. Vele szemben helyezkedtem el, pár pillanatig csak az üveges tekintetébe bámultam.
- Megőrültem.
- Dehogy őrültél meg!
- Megőrültem! A hang a fejemben, a gondolataim, az a hang azt mondja próbáljam meg! Mit próbáljak meg Louis? Kérlek segíts, vigyél ki innen, kérlek! - kiabáltam kétségbeesetten, úgy éreztem, hogy csak ketten voltunk ott, de nem így volt. Louis-t kissé megijesztette a hirtelen kirohanásom, de nem szólt semmit. Már a hajamat kezdtem el tépdesni, én is megijesztettem magamat. 
Segíts magadon, és a barátaidon! Más úgy sem fog segíteni..
- Megint! Megint beszél ez a hang, segíts! - fogtam meg a két vállát, üvöltöttem. Louis óvatosan közelebb csúszott hozzám, és megsimította a hajamat.
- Segítek - suttogta.
Más nem tud rajtad segíteni. Te vagy az, akinek meg kell mentenie titeket. Csak Te lehetsz az.
- Nem segítesz! Még mindig itt van - sírtam, szipogva borultam rá a vállára. 
Sajnáltasd magad, az megy! De, hogy tegyél is az ellen, hogy eltűnjek, az nem!
Olyan volt, mintha mindezt Louis mondaná, s ez megrémített. Tettem ellene, ütlegelni kezdtem a hátát, elhúzódtam a válláról, és tovább ütöttem, de nem volt elég erőm ahhoz, hogy erősebbet üssek egy gyereknél. Hátulról Will és Lia próbáltak lefogni, elég hamar engedtem nekik, a lány próbált nyugtatni, de én az eddigieknél is jobban sírtam. Nem tudtam abbahagyni, csak kijött minden, a testemet is alig tudtam irányítani. Teljesen olyan érzésem volt, mintha én kívülállóként figyelném a jelenetet, valahol ott mellettük álltam volna, holott ott voltam, mégsem úgy emlékszem rá. 
Ne játszd itt az őrültet! Nem vagy őrült, csak zavarodott, mert nem akarod megérteni, hogy miről is van itt szó!
Nem játszottam. Zavarodott? Az zavarodottság, hogy rátámadok a bátyámra? Ez már az őrültség felső foka, nem zavarodottság!
Will a nyakam alatt és a térdhajlatomnál megfogott, majd felemelt. Üvöltöttem, hogy tegyen le, de nem tett le. Csak vitt, és nem tudtam hova. Kezdtem félni, hogy elvisz engem hozzá, kapálóztam, de nem beszélt, csak vitt. Egy idő után kezdett minden elhomályosulni, de a fiú végig szólítgatott, hogy ne aludjak el. Valamilyen szinten megnyugodtam, de nem teljesen. Mivel a hangot már sehol nem hallottam megkönnyebbülés járta át a testem, valószínűleg azért akartam elaludni. Csak néztem fel rá, ahogy az arca csillogott az izzadtságtól, minden egyes lépésénél féltem, hogy leejt. 
- Csókolj meg - suttogtam neki, amire megállt. Furcsán nézett rám, de elnevettem magam, ezért újra elindult, és vitt tovább. Folyamatosan nevettem, mintha be lettem volna drogozva, vagy mi, a hirtelen hangulatváltozásaim miatt kezdtem azt hinni, hogy tényleg megőrültem.
- Will - nevettem - nem akarsz megcsókolni?
- Zoe ne szórakozz.
- Tudom, hogy megakarsz csókolni. Tedd meg, itt vagyok - teljesen másképp viselkedtem, mint ahogy szoktam. Soha nem mondtam volna ilyet egy olyan embernek, akit még csak alig ismerek, főleg, hogy pár órával ezelőtt még egy nő akart megerőszakolni. 
Miért kéred? Csókold meg Te!
- Kérlek tegyél le - jelentettem ki határozottan, és nevetni kezdtem, amikor elengedett. A lábam érintette a talajt, ami jó érzésként szolgált tekintve, hogy körülbelül 10 percen keresztül cipelt, és messzebb kerültünk a többiektől. Lábujjhegyre álltam, így egy magasságba kerülhettem vele. Az arca felé közeledtem, kissé csücsörítettem is.
- Zoe kérlek ne! - mondta, de nem figyeltem rá. Végig ajkai mozgását néztem, ahogy azt mondja ne tegyem. Végül én nyertem, és a szám érintette az övét. Nem mondhatjuk, hogy megfelelő ideig csókolóztunk, mert a rövidebbnél is rövidebb volt. Viszont jó érzés volt, hogy valaki olyannal vagyok, akivel akarok is lenni, és nem erőszakkal tartanak ott.
És most? Hogyan tovább? Tudod mi fog következni? Ezt a Te kis haverod mind látta, szerinted mit fog tenni? Vajon mit? Tudod Te azt, megöli a pasidat, drágám! Mondtam, hogy csak Te védheted meg magad és a többieket, most is így van.
Nem értettem, hiszen bárki más is megmenthetett volna minket! Én pedig erre nem voltam alkalmas, hiszen hangok voltak a fejemben! Hangok, amikre vakon hallgattam, és megcsókoltam egy számomra szinte teljesen ismeretlen embert! Ez őrültség, és én is őrült voltam!
Nem vagy őrült, nem érted? Csak azt hiszed, hogy az vagy. Sokkal intelligensebb vagy, mint bárki azon a helyen. Sokkal.
- Tűnj már el innen! -kiabáltam. Will azt hitte, hogy neki kiabálok, így próbáltam nyugodtnak látszani. 
Még mindig megakarsz halni?
Így, hogy egy helyes, és nagyszerű fiúval csókolóztál?
Még lehet köztetek valami, tényleg ezt akarod?
Segítsek eltűnni innen? De akkor nem juthatsz vissza.
Biztos vagy Te ebben? Jól gondold meg, mert az én ajánlatom örökre szól.
Ugye nem gondolod komolyan? Csak csókold meg még egyszer, és menjetek vissza a többiekhez, találjatok ki valamit!
Mindig is életeket akartál menteni, nemde? Itt a lehetőség, mentsd meg őket!
Egyszer a bal fülemből hallatszott  a most már női hang, egyszer pedig a jobb fülemből. Ijesztő volt.
Tudod mi az ijesztő? Hogy Te még mindig csak ott állsz!

12 megjegyzés:

  1. Szia!
    Jujciii! Én vagyok az első komentelő! *-*
    Imádim! I-MÁ-DOM! I.M.Á.D.O.M!!!! Elég meggyőző voltam? Remélem, mert igazat mondtam! :3 Ez az egész annyira, de annyira frenetikusan fantasztikusan perfect, hogy halvány lila, de még kék vagy sárga gőzöm sincs arról, hogy hogyan csinálod ezt!
    A történet nem hétköznapi, és az írásstílusod csak még jobban feldobja ezt, az izgalmas cselekményszálról már nem is beszélve! Nem tudom, hogy milyen fáról pottyantottak, de elképesztően büszke vagyok rád! <3 <3 <3 <3
    Puszi: Madison G. Wyla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Imádlak! I-mád-lak! Azt hiszem én is meggyőző voltam.(: Azért ez hatalmas túlzás, se nem frenetikus, se nem fantasztikus, se nem perfect, de azért nem szegülök ellened. Mert én aztán tudom, mert én még azt sem tudom, hogy mit csinálok, ami ennyire tetszik neked!
      Milyen fáról pottyantottak? Hát arról a fáról, amelyikről téged! Köszönöm, aranyos vagy, én is Rád!!!<33333
      Sok puszi, Vivian.x

      Törlés
  2. Nos, nekem is ez a kedvencem eddig. Tisztára úgy éreztem, mintha én őrültem volna meg, és nem Zoe. Fura érzés volt..
    Na, a lényeg, hogy nagyon tetszett, és már alig várom, hogy feltedd a következőt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nem csak én vagyok ezzel így! Ezt bóknak veszem, mert akkor ez azt jelenti, hogy tudok valamit, nem?:)
      Örülök, hogy tetszett, próbálok sietni vele!<3
      Puszi, Vivian.xx

      Törlés
  3. Drága Vivian!
    Igazából ma hajnalban kezdtem bele az olvasásba, úgy három körül, de annyira fájtak a szemei, hogy csak a harmadik fejezetig jutottam. Most viszont, amint felkeltem és lezuhanyoztam, úgy éreztem muszáj befejeznem, mert eszméletlenül jó a történet ajánlottam is az egyik barátnőmnek. A szereplők eredetiek, a horroros feeling pedig a helyén, hiszen este még erről álmodtam. Komolyan mondom. Én voltam a főszereplő lány és épp egy folyosón futottam, ami lezárult előttem. Megfordultam, de megint lezárult. egyre kisebb helyen mozoghattam, aztán a semmiből feltűnt pár darázs - utálom a darazsakat, pedig ez a kosárcsapat neve, ahol edzek :') - és aztán felkeltem. Na mindegy is, kicsit elkalandoztam. Alig várom a folytatást, jesszus, a függője lettem *.*
    Millio puszi Xx BÚÉK!! <3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Éjszakai bagolynak tetszik lenni?:) Enyhe túlzás, hogy eszméletlen. Juj, tényleg? Én még soha nem álmodtam ezzel, vagy bármi mással, de majd ezen változtatok, valahogy. Azt hiszem ismerem a csapatot, nem tudom, hogy Budapesti vagy-e, csak mert én igen, onnan gondolok egy kosárcsapatra, de ide nem fogom leírni, tudod, nehogy megkeressenek téged valami pszichopaták vagy nem tudom. Én is kicsit elkalandoztam.. Köszönöm a szavaidat, elképesztő érzés, hogy ilyen véleménnyel vagy róla, köszönöm!!!!<3
      Sok puszi, és Neked is BÚÉK!<333

      Törlés
  4. Drága Vivian!

    Már régóta szerettem volna elolvasni ezt a történetedet, alaposan szemezgettem vele, csak sajnos nem igazán volt időm bepótolni az eddig részeket. Szerencsére most nekiálltam, és hát hű, még a szavam is elállt, komolyan. Soha nem olvastam még ehhez hasonlót, az elején kicsit féltem is, mert nem tudtam hogyan fog rám hatni egy ilyen horror-féleség. De imádtam! Komolyan nagyon tetszik, hogy hat napig bezárják őket, ilyen szörnyűséget történnek velük ilyesmi. Már iszonyú kíváncsi vagyok az okára. Mármint hogy miért vannak ott, hogyan jutnak ki stb..... Nagyon kíváncsian várom a folytatást, iszonyatosan beleszerettem ebbe a történetedbe, le a kalappal előtted! <3333 :)

    Sok puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Azy!
      El sem tudod képzelni mennyire örültem amikor megláttam a nevedet! Iszonyatosan köszönöm, nagyon örülök a szavaidnak, rengeteget jelentenek! Igyekszem vele, legalábbis megpróbálok. Köszönöm, köszönöm!!!!<33
      Sok puszi, Vivian.xxx

      Törlés
  5. Draga Vivi! Eloszor is szeretnek bocsanatot kerni amiert par reszhez nem irtad de telhesen lemaradtan igy ma bepotoltam oket is mi t latom irtam is kommentet! :) Na szoval imadom a tortenetedet! Elkepeszto ahogy bansz a szavakkal es a tortenet tyuuu... Le a kalappal nagyon tehetseges vagy! Csak igy tovabb es mar kivancsi vagyok a kovetkezo reszre ! ;) puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Roxana!
      Ne kérj bocsánatot, akkor írsz amikor tudsz, és velem is megesik néha, hogy lemaradok valamelyik blognál, látom!:D Köszönöm, köszönöm szépen! Nagyon boldoggá tesztek/teszel a szavaiddal, megpróbálok sietni vele!
      Sok-sok puszi, Vivian.xxx

      Törlés
  6. Ahh!! Elképesztő rész mint mindig ... Már most imádom Willt!! Őrülten jól írsz!! Nagyon várom a kövit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaaaaaj, nagyon örülök, hogy tetszik!:) Haha, elhiszem. Nagyon édes vagy, köszönöm, el sem hiszem, hogy ezt nekem írod! Próbálok sietni!<33
      Sok puszi, Vivian

      Törlés