2013. október 27., vasárnap

00 - Prológus

Sziasztok.(':
Először is nagyon szépen köszönöm a három feliratkozót, pedig még semmi nem volt fent, csupán egy trailer. Nagyon köszönöm, ez már csak növekedni fog, ugye?(: Remélem megelégedtek a prológussal, aztán amint időm engedi megírom az első fejezetet, persze csak ha kapok visszajelzéseket. Ja, és nézzétek mert a karakterek oldalon a szereplőket, kiraktam Őket.
Sok puszi, Vivian J. Walker

Van mikor álmodsz, de teljesen valóságosnak tűnik, ezt követően felébredsz.Ugyan így volt nálunk annyi különbséggel, hogy itt nem ébredtünk fel. - Zoe M.

Zoe Monroe
A hajam izzadtan tapadt a homlokomra, furcsa szagot éreztem. Kellett egy kis idő, míg kinyitottam a szemeim, de mikor sikerült értetlenkedve néztem körbe. Fogalmam sincs hol voltam s miért, és soha nem is fogom megtudni. Nem voltam egyedül, de hirtelen nem tudtam megszámolni hányan voltunk. A sötétben néhány kisebb lámpa világított, amik tökéletes árnyékot adtak a helynek, normális esetben romantikusnak tartanám. Te jó ég, romantikusnak? Hiszen be voltunk zárva, hat napig, emberek haltak meg! - Kérlek Zoe, nyugodj meg. Nem szeretnéd elmondani mi történt? 
- De, csak kérlek adj néhány percet, mert..nehéz.
A kis fények a talaj csak egy részére világítottak rá, ahol egy kislány feküdt. Sírt, folyamatosan sírt, és volt valami ismerős benne, azonban háttal feküdt nekem. Körbenézni sem volt időm, ugyanis a maszkos férfire tévedt a szemem, aki valahonnan a sötétből jött elő. Egy szíjjal a kezében. Alsó ajkam harapdálva gondolkodtam, hogy tényleg azt teszi e, amire gondolok. Megrúgta a kislányt, ami által láthattam a lány arcát. Az unokahúgom volt. Felfogja maga, hogy mit éltem át? Hogy láttam meghalni a saját unokahúgomat, ahogyan agyon verik! - Zoe, menj haza, és máskor folytatjuk.
- Nem, elnézést kérek. Ki kell adnom magamból.
A csattanások követték egymást, folyamatosan Elenán landoltak, én pedig bömbölve és ordítva próbáltam odamenni, de nem tudtam, a kezeim a plafonról lelógó kötéllel voltak összekötözve, nem szabadulhattam. Meghallottam egy ismerős kiabálást a jobb oldalamról, ugyanakkor ott egy csinos, szőke hajú lány volt félig ájultan, mellette Louis volt, aki próbált himbálózva kiszabadulni a csomóból ami a kezén volt, de nem tudott. Sírva kiabáltam minden egyes ütésnél, a testvérem ugyan így tett, azzal a különbséggel, hogy feláldozta magát. Nem tudtam mit mondani csak sírtam, hogy had ébredjek már fel ebből az álomból. De nem álom volt.
Lecsuktam a szemeimet, próbáltam kizárni mindent, hogy ne halljam a csattanásokat. Az unokahúgom volt, nem tehettem semmit, végig néztem.
Elena nem csinált semmit, csak feküdt. Nem hallottunk szipogást, sem sírást, se semmit. A férfi még egy utolsót rúgott rajta mire felsikoltottam, aztán újra eltűnt a sötétben. A köteleket kioldották szabaddá téve kezeinket, egy emberként rohantunk oda a lányhoz, pulzus, szívverés..Semmi. Zokogva borultam a bátyámra, aki ugyan így tett, hiszen megölték a lányát. A lányát. Egy pillanatra hátra néztem, rajtunk kívül négyen álltak mögöttünk, közülük az egyik lány kezei remegtek a sírástól, a másik pedig csak most ébredt meg rendesen. Az egyik férfi szemei értetlenséget és ijedtséget tükröztek, azonban pár másodperc múlva elröhögte magát. Idegesen álltam fel a hideg földről, odaléptem hozzá s erőteljesen meglöktem. Hang nem jött ki a torkomból, tekintetem az övébe fúrtam, másodpercek se teltek el, de idegbeteg lett, és majdnem nekem jött. Csak majdnem, mert Louis lefogta Őt.
- Mi a szar van? - kiabált a fiú, és kirángatta karjait a bátyám kezei közül. A fekete, kissé barna bőrű lány óvatosan leült a földre, remegve kulcsolta át a kezeivel a térdét. Volt két szőke, az egyik fiú, míg a másik lány. Egyikük sem tudták mi történt, míg én megint sírva borultam Louisra, aki csitított, a fejemet simogatva. Ő is sírt, az egész teste remegett a dühtől, vagy a sírástól. Nem tudom. Pár perc múlva felsípolt valami, mintha hangosbemondó szerűség lett volna, mire mindannyian felkaptuk a fejünket.
- Hat nap. Amíg nem csináltok semmi olyat, ami miatt hamarabb elmehettek másik úton, addig nem bántalak titeket. Hat nap múlva pedig szabadon távozhattok..ha éltek még. - szólt egy eltorzított hang, és vége. Még jobban sírtam mint eddig.
- Mi a szar? Baszd meg, ez mi? Valami reality? - ordított a srác, idegesen hadonászott.
- Ne kiabálj már. - szólt nyugodtan a szőkés srác. Kétségbeesetten pillantottam Louis-ra, aki lenézett rám. Szemei a könnyektől csillogtak, arca sebes, karcos volt. 
- Ki ez a kislány? - szólalt meg remegő hangon a barna hajú lány, és félve ránk nézett.
- A lányom. - szólt Louis, a mellkasába temettem az arcom, s tovább sírtam, de nem ébredtem fel. Valóság volt.

6 megjegyzés:

  1. SZENT SZAR! Te lány hogy a francba tudtál ilyen jó prológust összehozni? Szíven ütött , hogy a kislányt mindenki szeme láttára kinyírta a pszichopata de a történet még is tetszik. Hál istennek nem egy fanfiction vagy nem egy sablon sztori. Szóval tetszik és várom a folytatást, remélem hamar fent lesz! :)
    Puzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egy kritikába is megírták, hogy ez a blog pszichopata blog, de ilyen -úgy gondolom- még nincs, tehát emiatt nem vettem rossz néven azt a jelzőt. Örülök, hogy tetszik, és minél hamarabb megírom és felrakom az első részt!(:
      Puszi, Vivian

      Törlés
  2. Drága Vivian!

    Hát húúúhaa! És nagyon húúha! Ez valami olyasmi, amire nem találok szavakat. Mikor cserét kértél gondoltam beleolvasok, és nem is tudtam itthagyni. Talán éppen azért, mert mások szerint már sok. Nekem mégis tetszett, hisz ez más, ez valami olyasmi amivel nem találkoztam, és ami még fontosabb, amiről halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan fog folytatódni.
    Igazán tetszik az alapelgondolás, hogy nem valami rózsaszín vattacukrot teszel elénk, hanem egy hátborzongató, idegtépő sztorit. Minden elismerésem.
    Várom a következő részt!
    Puszi Cassy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cassy!(:
      Próbáltam kitűnni, és nem csak a fanfictionjaimmal koszosítani a levegőt, ez esetben a blogger világot, és hát ez lett belőle. És igen, itt inkább bóknak veszem az olyan jelzőket, mint például 'a pszichopata blog'. Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet, már íródik az első rész! Köszönöm szépen!(:
      Ölel, Vivian.xx

      Törlés